1. AZ ÁLLATGYÓGYÁSZATI KÉSZÍTMÉNY NEVE
Trilorale 10 mg/ml belsőleges szuszpenzió kutyák számára
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
Tartalma milliliterenként:
Hatóanyag: Trilosztán 10 mg
Segédanyagok:
Szorbit, folyékony (nem kristályosodó)
Glicerin
Tisztított víz
Xantángumi
Nátrium-benzoát - 1,5 mg
Nátrium-szacharin
Xilit
Nátrium-dihidrogén-foszfát-dihidrát
Citromsav-monohidrát vagy vízmentes
citromsav
Vízmentes kolloid szilícium-dioxid
Vanillin
Fehér vagy törtfehér szuszpenzió.
3. KLINIKAI ADATOK
3.1 Célállat fajok
Kutya
3.2 Terápiás javallatok célállat fajonként
Centrális és perifériás hiperadrenokorticizmus (Cushing-kór és -szindróma) kezelésére kutyáknál.
3.3 Ellenjavallatok
Nem alkalmazható primer májbetegségben és/vagy veseelégtelenségben szenvedő állatoknál.
Nem alkalmazható a hatóanyaggal vagy bármely segédanyaggal szembeni túlérzékenység esetén.
3.4 Különleges figyelmeztetések
A hiperadrenokorticizmus pontos diagnózisa alapvető fontosságú.
Amennyiben nincs nyilvánvaló válasz a kezelésre, a diagnózist felül kell vizsgálni. A dózis növelésére
lehet szükség.
Az állatorvosoknak tisztában kell lenniük azzal, hogy a hiperadrenokorticizmusban szenvedő
kutyáknál a pankreatitisz fokozott kockázata áll fenn. Előfordulhat, hogy ez a kockázat a trilosztánnal
végzett kezelés után nem csökken.
3.5 Az alkalmazással kapcsolatos különleges óvintézkedések
Különleges óvintézkedések a célállatfajokban való biztonságos alkalmazáshoz:
Mivel a hiperadrenokorticizmus eseteinek többségét 10-15 év közötti kutyáknál diagnosztizálják,
gyakran más kórfolyamatok is fennállnak. Különösen fontos a primer májbetegség és a
veseelégtelenség eseteinek szűrése, mivel ezekben az esetekben a készítmény ellenjavallt.
Ezt követően a kezelés során szoros nyomon követést kell végezni. Különös figyelmet kell fordítani a
májenzimekre, az elektrolitokra, a karbamidra és a kreatininre.
A diabetes mellitus és a hiperadrenokorticizmus együttes jelenléte specifikus nyomon követést
igényel.
Ha egy kutyát korábban mitotánnal kezeltek, csökkent a mellékvese-funkciója. A gyakorlati
tapasztalatok arra utalnak, hogy legalább egy hónapnak el kell telnie a mitotán leállítása és a trilosztán
bevezetése között. A mellékvese-funkció szoros nyomon követése javasolt, mivel a kutyák
érzékenyebbek lehetnek a trilosztán hatásaira.
Az állatgyógyászati készítményt rendkívül körültekintően kell alkalmazni az eleve anémiás kutyáknál,
mivel a hematokrit és a hemoglobinszint tovább csökkenhet. Rendszeres nyomon követést kell
végezni.
Az állatgyógyászati készítmény xilit segédanyagot tartalmaz, amely nagy dózisban adva nemkívánatos
hatásokat okozhat. A kutyáknak szánt Trilorale 10 mg/ml belsőleges szuszpenzió alkalmazása 2 mg
trilosztán/testtömeg-kg feletti dózisok esetén xilittoxicitást eredményezhet. E kockázat csökkentése
érdekében a 2 mg trilosztán/kg feletti dózisokat igénylő kutyáknál a kutyáknak szánt Trilorale
50 mg/ml belsőleges szuszpenziót kell alkalmazni.
Az állatok kezelését végző személyre vonatkozó különleges óvintézkedések:
A trilosztán csökkentheti a tesztoszteronszintézist, és antiprogeszteron tulajdonságokkal rendelkezik.
A várandós vagy terhességet tervező nőknek kerülniük kell az állatgyógyászati készítmény
alkalmazását.
A véletlen expozíciót követően és a használat után szappannal és vízzel kezet kell mosni!
Az állatgyógyászati készítmény bőr- és szemirritációt és szenzibilizációt okozhat. Amennyiben a
szuszpenzió véletlenül a szembe vagy a bőrre kerül, bő vízzel azonnal le kell mosni. Ha az irritáció
továbbra is fennáll, orvoshoz kell fordulni!
A trilosztánra, vanillinre vagy nátrium-benzoátra ismerten túlérzékeny személyeknek kerülniük kell az
érintkezést az állatgyógyászati készítménnyel.
A véletlen lenyelés káros hatásokat, például hányingert, hányást és hasmenést okozhat. A véletlen
lenyelés elkerülése érdekében körültekintően kell eljárni, különösen gyermekek esetében. A megtöltött
és a használt fecskendőket gyermekek elől gondosan el kell zárni.Véletlen lenyelés esetén
haladéktalanul orvoshoz kell fordulni, bemutatva a készítmény használati utasítását vagy címkéjét.
A környezet védelmére irányuló különleges óvintézkedések:
Nem értelmezhető.
3.6 Mellékhatások
Kutya:
Nem gyakori
(1–10 állat/1000 kezelt állat):
Letargia2, anorexia2, hányás2, hasmenés2
Ritka
(1–10 állat/10 000 kezelt állat):
hipoadrenokorticizmus, fokozott nyálzás. Puffadás, ataxia,
izomremegés, bőrrendellenességek, veseelégtelenség3 és
ízületi gyulladás3
Nagyon ritka
(<1 állat/10 000 kezelt állat, beleértve
az izolált eseteket is):
Gyengeség2, mellékvese-nekrózis1 és hirtelen halál
Nem meghatározott gyakoriság
(A rendelkezésre álló adatokból nem
állapítható meg):
Akut Addison-krízis (kollapszus)
1 Hipoadrenokorticizmust eredményezhet.
2 Ezek a iatrogén hipoadrenokorticizmushoz társuló jelek fordulhatnak elő, különösen, ha a nyomon
követés nem megfelelő (lásd 3.9 pont). A kezelés megvonása után a tünetek általában változó
időtartamon belül visszafordíthatók.
A trilosztánnal kezelt kutyáknál letargiát, hányást, hasmenést és anorexiát észleltek,
hipoadrenokorticizmust igazoló leletek nélkül.
3 A készítménnyel végzett kezelés felfedheti.
A kezelés az endogén kortikoszteroid-szintek csökkenése miatt felfedheti az ízületi gyulladást.
Fontos a mellékhatások bejelentése. Ez lehetővé teszi az állatgyógyászati készítmény
biztonságosságának folyamatos nyomon követését. A jelentéseket lehetőleg állatorvoson keresztül kell
elküldeni a forgalomba hozatali engedély jogosultjának, vagy a nemzeti bejelentő rendszeren keresztül
az illetékes nemzeti hatóságnak. A vonatkozó elérhetőségeket lásd a használati utasításban.
3.7 Vemhesség, laktáció vagy tojásrakás idején történő alkalmazás
Vemhesség és laktáció
A vemhesség és a laktáció alatt nem alkalmazható.
Termékenység
Nem alkalmazható tenyészállatoknál.
3.8 Gyógyszerkölcsönhatás és egyéb interakciók
A más gyógyszerekkel kialakuló kölcsönhatás lehetőségét nem vizsgálták célzottan. Mivel a
hiperadrenokorticizmus inkább idősebb kutyáknál jelentkezik, sokan egyidejű gyógyszeres kezelésben
részesülnek. A klinikai vizsgálatokban nem figyeltek meg kölcsönhatásokat. A hiperkalémia
kialakulásának kockázatát figyelembe kell venni, ha a trilosztánt káliummegtakarító diuretikumokkal
vagy angiotenzin-konvertáló enzim gátlókkal (ACE-gátlók) együtt alkalmazzák. Az ilyen
készítmények egyidejű alkalmazására vonatkozóan az állatorvosnak előny-kockázat elemzést kell
végeznie, mivel kutyáknál a trilosztánnal és egy ACE-gátlóval egyidejűleg végzett kezelés során
néhány esetben elhullásról (ezen belül hirtelen halálról) számoltak be.
3.9 Az alkalmazás módja és az adagolás
Szájon át, naponta egyszer, etetéskor, közvetlenül a kutya szájába kell beadni.
A kezelés kezdő dózisa körülbelül 2 mg/kg. Az adagot az egyéni válasznak megfelelően kell
beállítani, a nyomon követés megállapításai alapján (lásd lent). Ha dózisemelés szükséges, a napi
egyszeri dózist lassan kell emelni. A klinikai tünetek kontrollálásához szükséges legkisebb dózist kell
alkalmazni.
A kutyáknak szánt Trilorale 10 mg/ml belsőleges szuszpenzió nem adható 2 mg trilosztán/testtömeg-
kg feletti dózisban. A 2 mg trilosztán/kg feletti dózist igénylő kutyák esetében a kutyáknak szánt
Trilorale 50 mg/ml belsőleges szuszpenziót kell alkalmazni. Lásd: 3.5 pont, Különleges
óvintézkedések a célállatfajokban való biztonságos alkalmazáshoz.
Végső soron, ha a tünetek kontrollja nem megfelelő a dózisok közti, teljes 24 órás időszakban,
mérlegelendő a teljes napi dózis legfeljebb 50%-os emelése és egyenlő elosztása egy reggeli és egy
esti dózisra.
Néhány állat napi 10 mg/testtömeg-kg-ot jelentősen meghaladó dózist igényelhet. Ezekben a
helyzetekben megfelelő kiegészítő nyomon követés végzendő.
A dózis az alábbiak szerint számítható ki:
Térfogat (ml) = (Napi dózis <mg/kg> x testtömeg <kg> / 50 <mg/ml>
Nyomon követés:
Mintákat kell venni a biokémiai paraméterek (ezen belül az elektrolitok) vizsgálatához és az ACTH
stimulációs teszthez a kezelés előtt, majd a kezdeti diagnózis után 10 nappal, 4 héttel és 12 héttel,
ezután pedig 3 havonta, illetve minden dózismódosítást követően. Az eredmények pontos értelmezése
érdekében elengedhetetlen, hogy az ACTH stimulációs teszteket 4–6 órával a dózis beadása után
végezzék el. A reggeli beadás javasolt, mivel ez lehetővé teszi a kezelő állatorvos számára, hogy a
dózis beadása után 4-6 órával nyomon követő vizsgálatokat végezzen. A fenti összes időpontban,
rendszeresen értékelni kell a betegség klinikai alakulását is.
Ha a nyomon követés során végzett ACTH stimulációs teszt nem jelez stimulációt, a kezelést 7 napra
le kell állítani, majd alacsonyabb dózisban újra kell kezdeni. Újabb 14 nap elteltével meg kell
ismételni az ACTH stimulációs tesztet. Ha az eredmény továbbra sem jelez stimulációt, a kezelést
mindaddig le kell állítani, amíg a hiperadrenokorticizmus klinikai tünetei újra meg nem jelennek. Egy
hónappal a kezelés újrakezdése után meg kell ismételni az ACTH stimulációs tesztet.
Alkalmazás előtt alaposan felrázandó.
3.10 A túladagolás tünetei (valamint – adott esetben – sürgősségi intézkedések és antidotumok)
A túladagolás hipoadrenokorticizmus jeleihez (letargia, anorexia, hányás, hasmenés, szív- és
érrendszeri jelek, kollapszus) vezethet. Egészséges kutyákban 36 mg/kg dózisú, krónikus alkalmazást
követően nem volt mortalitás, ugyanakkor mortalitásra lehet számítani, ha hiperadrenokorticizmusban
szenvedő kutyáknak nagyobb adagokat adnak.
A trilosztánnak nincs specifikus antidotuma. A kezelést abba kell hagyni, és a klinikai tünetektől
függően támogató kezelés lehet indokolt, beleértve a kortikoszteroidokat, az elektrolit-háztartás
zavarának korrekcióját és a folyadékterápiát.
Akut túladagolás esetén jótékony hatású lehet a hánytatás, majd aktív szén alkalmazása.
6
A iatrogén mellékvesekéreg-elégtelenség a kezelés leállítását követően általában gyorsan
visszafordítható. A kutyák kis százalékában azonban a hatások tartósan fennállhatnak. A
trilosztánkezelés egyhetes megvonását követően a kezelést csökkentett dózissal kell újrakezdeni.
3.11 Egyedi felhasználási korlátozások és különleges felhasználási feltételek, ideértve az
antimikrobiális és a parazitaellenes állatgyógyászati készítmények alkalmazásának
korlátozását is a rezisztencia kialakulási kockázatának mérséklése érdekében
Nem értelmezhető.
3.12 Élelmezés-egészségügyi várakozási idő
Nem értelmezhető.
4. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK
4.1 Állatgyógyászati ATC-kód:
QH02CA01
4.2 Farmakodinámia
A trilosztán szelektíven és reverzibilisen gátolja a 3-béta-hidroxiszteroid-izomeráz enzimrendszert,
ezáltal gátolja a kortizol, a kortikoszteron és az aldoszteron termelődését. A hiperadrenokorticizmus
kezelésére alkalmazva csökkenti a glükokortikoid és mineralokortikoid szteroidok termelődését a
mellékvesekéregben. E szteroidok keringő koncentrációja így csökken. A trilosztán az exogén
adrenokortikotróp hormon (ACTH) aktivitását is antagonizálja. Nincs közvetlen hatása sem a központi
idegrendszerre, sem a kardiovaszkuláris rendszerre.
4.3 Farmakokinetika
A kutyákra vonatkozó farmakokinetikai adatok jelentős, egyedek közötti változékonyságot mutattak.
Egy laboratóriumi beagle-kkel végzett farmakokinetikai vizsgálatban a kutyáknak etetés után adva az
AUC 52 és 281 mikrogramm/ml/perc közé esett, koplaltatott kutyáknál pedig 16 és
175 mikrogramm/ml/perc között volt. A trilosztán általában gyorsan kiürül a plazmából, a plazmában
a koncentráció a beadás után 0,5–2,5 óra alatt éri el a maximumát, és hat-tizenkét óra múlva csaknem
a kiindulási értékre áll vissza. A trilosztán elsődleges aktív metabolitja, a ketotrilosztán hasonló
mintázatot követ. Ezenkívül nem volt bizonyíték arra, hogy a trilosztán vagy metabolitjai idővel
felhalmozódtak volna. Egy kutyákon végzett orális biohasznosulási vizsgálat igazolta, hogy a
trilosztán táppal együtt adva nagyobb mértékben felszívódott.
Igazolták, hogy a trilosztán patkányoknál elsősorban abélsárral választódik ki, ami azt jelzi, hogy az
epével történő kiválasztódás a fő metabolikus útvonal. Majmoknál a trilosztán egyenlő mennyiségben
választódik ki abélsárral és a vizelettel. Az eredmények azt mutatták, hogy a trilosztán gyorsan és jól
szívódik fel a gyomor-bél traktusból mind patkányoknál, mind majmoknál, és a patkányok
mellékveséjében felhalmozódik.
5. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK
5.1 Főbb inkompatibilitások
Kompatibilitási vizsgálatok hiányában ezt az állatgyógyászati készítményt tilos keverni más
állatgyógyászati készítménnyel.
7
5.2 Felhasználhatósági időtartam
A kereskedelmi csomagolású állatgyógyászati készítmény felhasználható: 3 év
A közvetlen csomagolás első felbontása után felhasználható: 6 hónap
5.3 Különleges tárolási előírások
Ez az állatgyógyászati készítmény különleges tárolási hőmérsékletet nem igényel.
5.4 A közvetlen csomagolás jellege és elemei
Nagy sűrűségű polietilén palack gyermekbiztos polipropilén/nagy sűrűségű polietilén kupakkal és
polietilén dugóval, kartondobozban.
Kiszerelés:
Kartondoboz, amely egy 30 ml-es palackot, valamint egy 1 ml-es és egy 5 ml-es polipropilén
mérőfecskendőt tartalmaz
Kartondoboz, amely egy 90 ml-es palackot, valamint egy 1 ml-es és egy 5 ml-es polipropilén
mérőfecskendőt tartalmaz
Előfordulhat, hogy nem minden kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
5.5 A fel nem használt állatgyógyászati készítmények vagy az állatgyógyászati készítmények
alkalmazása után keletkező hulladékok ártalmatlanítására vonatkozó különleges
óvintézkedések
A gyógyszerek nem kerületnek a szennyvízbe vagy a háztartási hulladékba.
A fel nem használt állatgyógyászati készítményt vagy az állatgyógyászati készítmény alkalmazása
után keletkező hulladékokat az állatgyógyászati készítményre vonatkozó helyi előírásoknak és a
nemzeti hulladékgyűjtési előírásoknak megfelelően kell ártalmatlanítani.
6. A FORGALOMBAHOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJÁNAK NEVE
Axience
7. A FORGALOMBAHOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)
EU/2/24/313/001 (30 ml)
EU/2/24/313/002 (90 ml)
