1.AZ ÁLLATGYÓGYÁSZATI KÉSZÍTMÉNY NEVE
Trilocur 10 mg/ml belsőleges szuszpenzió kutyák számára
2.MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
Tartalma milliliterenként:
Hatóanyag: Trilosztán 10 mg
Segédanyagok:
A segédanyagok és egyéb összetevők minőségi összetételeMennyiségi összetétel, amennyiben ez az információ elengedhetetlen az állatgyógyászati készítmény helyes alkalmazásához
Szorbit, folyékony (nem kristályosodó)
Glicerin
Tisztított víz
Xantángumi
Nátrium-benzoát1,5 mg
Nátrium-szacharin
Xilit
Nátrium-dihidrogén-foszfát-dihidrát
Citromsav-monohidrát vagy vízmentes citromsav
Vízmentes kolloid szilícium-dioxid
Vanillin
Fehér vagy törtfehér szuszpenzió.
3.KLINIKAI ADATOK
3.1Célállat fajok
Kutya
3.2Terápiás javallatok célállat fajonként
Centrális és perifériás hiperadrenokorticizmus (Cushing-kór és -szindróma) kezelésére kutyáknál.
3.3Ellenjavallatok
Nem alkalmazható primer májbetegségben és/vagy veseelégtelenségben szenvedő állatoknál.
Nem alkalmazható a hatóanyaggal vagy bármely segédanyaggal szembeni túlérzékenység esetén.
3.4Különleges figyelmeztetések
A hiperadrenokorticizmus pontos diagnózisa alapvető fontosságú.
Amennyiben nincs nyilvánvaló válasz a kezelésre, a diagnózist felül kell vizsgálni. A dózis növelésére lehet szükség.
Az állatorvosoknak tisztában kell lenniük azzal, hogy a hiperadrenokorticizmusban szenvedő kutyáknál a pankreatitisz fokozott kockázata áll fenn. Előfordulhat, hogy ez a kockázat a trilosztánnal végzett kezelés után nem csökken.
3.5Az alkalmazással kapcsolatos különleges óvintézkedések
Különleges óvintézkedések a célállatfajokban való biztonságos alkalmazáshoz
Mivel a hiperadrenokorticizmus eseteinek többségét 10-15 év közötti kutyáknál diagnosztizálják, gyakran más kórfolyamatok is fennállnak. Különösen fontos a primer májbetegség és a veseelégtelenség eseteinek szűrése, mivel ezekben az esetekben a készítmény ellenjavallt.
Ezt követően a kezelés során szoros nyomon követést kell végezni. Különös figyelmet kell fordítani a májenzimekre, az elektrolitokra, a karbamidra és a kreatininre.
A diabetes mellitus és a hiperadrenokorticizmus együttes jelenléte specifikus nyomon követést igényel.
Ha egy kutyát korábban mitotánnal kezeltek, csökkent a mellékvese-funkciója. A gyakorlati tapasztalatok arra utalnak, hogy legalább egy hónapnak el kell telnie a mitotán leállítása és a trilosztán bevezetése között. A mellékvese-funkció szoros nyomon követése javasolt, mivel a kutyák érzékenyebbek lehetnek a trilosztán hatásaira.
Az állatgyógyászati készítményt rendkívül körültekintően kell alkalmazni az eleve anémiás kutyáknál, mivel a hematokrit és a hemoglobinszint tovább csökkenhet. Rendszeres nyomon követést kell végezni.
Az állatgyógyászati készítmény xilit segédanyagot tartalmaz, amely nagy dózisban adva nemkívánatos hatásokat okozhat. A kutyáknak szánt Trilocur 10 mg/ml belsőleges szuszpenzió alkalmazása 2 mg trilosztán/testtömeg-kg feletti dózisok esetén xilittoxicitást eredményezhet. E kockázat csökkentése érdekében a 2 mg trilosztán/kg feletti dózisokat igénylő kutyáknál a kutyáknak szánt Trilocur 50 mg/ml belsőleges szuszpenziót kell alkalmazni.
Az állatok kezelését végző személyre vonatkozó különleges óvintézkedések:
A trilosztán csökkentheti a tesztoszteronszintézist, és antiprogeszteron tulajdonságokkal rendelkezik. A várandós vagy terhességet tervező nőknek kerülniük kell az állatgyógyászati készítmény alkalmazását.
A véletlen expozíciót követően és a használat után szappannal és vízzel kezet kell mosni!
Az állatgyógyászati készítmény bőr- és szemirritációt és szenzibilizációt okozhat. Amennyiben a szuszpenzió véletlenül a szembe vagy a bőrre kerül, bő vízzel azonnal le kell mosni. Ha az irritáció továbbra is fennáll, orvoshoz kell fordulni!
A trilosztánra, vanillinre vagy nátrium-benzoátra ismerten túlérzékeny személyeknek kerülniük kell az érintkezést az állatgyógyászati készítménnyel.
A véletlen lenyelés káros hatásokat, például hányingert, hányást és hasmenést okozhat. A véletlen lenyelés elkerülése érdekében körültekintően kell eljárni, különösen gyermekek esetében. A megtöltött és a használt fecskendőket gyermekek elől gondosan el kell zárni. Véletlen lenyelés esetén haladéktalanul orvoshoz kell fordulni, bemutatva a készítmény használati utasítását vagy címkéjét.
A környezet védelmére irányuló különleges óvintézkedések:
Nem értelmezhető.
3.6Mellékhatások
Kutya:
Nem gyakori
(1–10 állat/1 000 kezelt állat):Letargia2, anorexia2, hányás2, hasmenés2
Ritka
(1–10 állat/10 000 kezelt állat):hipoadrenokorticizmus, fokozott nyálzás. Puffadás, ataxia, izomremegés, bőrrendellenességek, veseelégtelenség3 és ízületi gyulladás3
Nagyon ritka
(<1 állat/10 000 kezelt állat, beleértve az izolált eseteket is):Gyengeség2, mellékvese-nekrózis1 és hirtelen halál
Nem meghatározott gyakoriság
(A rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg):Akut Addison-krízis (kollapszus)
1 Hipoadrenokorticizmust eredményezhet.
2 Ezek a iatrogén hipoadrenokorticizmushoz társuló jelek fordulhatnak elő, különösen, ha a nyomon követés nem megfelelő (lásd 3.9 pont). A kezelés megvonása után a tünetek általában változó időtartamon belül visszafordíthatók.
A trilosztánnal kezelt kutyáknál letargiát, hányást, hasmenést és anorexiát észleltek, hipoadrenokorticizmust igazoló leletek nélkül.
3 A készítménnyel végzett kezelés felfedheti.
A kezelés az endogén kortikoszteroid-szintek csökkenése miatt felfedheti az ízületi gyulladást.
Fontos a mellékhatások bejelentése. Ez lehetővé teszi az állatgyógyászati készítmény biztonságosságának folyamatos nyomon követését. A jelentéseket lehetőség szerint az állatorvoson keresztül kell elküldeni a forgalombahozatali engedély jogosultja vagy annak helyi képviselete felé, vagy a nemzeti mellékhatás figyelő rendszeren keresztül az illetékes nemzeti hatóság felé. A vonatkozó elérhetőségeket lásd a használati utasításban.
3.7Vemhesség, laktáció vagy tojásrakás idején történő alkalmazás
Vemhesség és laktáció
A vemhesség és a laktáció alatt nem alkalmazható.
Termékenység
Nem alkalmazható tenyészállatoknál.
3.8Gyógyszerkölcsönhatás és egyéb interakciók
A más gyógyszerekkel kialakuló kölcsönhatás lehetőségét nem vizsgálták célzottan. Mivel a hiperadrenokorticizmus inkább idősebb kutyáknál jelentkezik, sokan egyidejű gyógyszeres kezelésben részesülnek. A klinikai vizsgálatokban nem figyeltek meg kölcsönhatásokat. A hiperkalémia kialakulásának kockázatát figyelembe kell venni, ha a trilosztánt káliummegtakarító diuretikumokkal vagy angiotenzin-konvertáló enzim gátlókkal (ACE-gátlók) együtt alkalmazzák. Az ilyen készítmények egyidejű alkalmazására vonatkozóan az állatorvosnak előny-kockázat elemzést kell végeznie, mivel kutyáknál a trilosztánnal és egy ACE-gátlóval egyidejűleg végzett kezelés során néhány esetben elhullásról (ezen belül hirtelen halálról) számoltak be.
3.9Az alkalmazás módja és az adagolás
Szájon át, naponta egyszer, etetéskor, közvetlenül a kutya szájába kell beadni.
A kezelés kezdő dózisa körülbelül 2 mg/kg. Az adagot az egyéni válasznak megfelelően kell beállítani, a nyomon követés megállapításai alapján (lásd lent). Ha dózisemelés szükséges, a napi egyszeri dózist lassan kell emelni. A klinikai tünetek kontrollálásához szükséges legkisebb dózist kell alkalmazni.
A kutyáknak szánt Trilocur 10 mg/ml belsőleges szuszpenzió azonban nem adható 2 mg trilosztán/testtömeg-kg feletti dózisban. A 2 mg trilosztán/kg feletti dózist igénylő kutyák esetében a kutyáknak szánt Trilocur 50 mg/ml belsőleges szuszpenziót kell alkalmazni. Lásd: 3.5 pont, Különleges óvintézkedések a célállatfajokban való biztonságos alkalmazáshoz.
Végső soron, ha a tünetek kontrollja nem megfelelő a dózisok közti, teljes 24 órás időszakban, mérlegelendő a teljes napi dózis legfeljebb 50%-os emelése és egyenlő elosztása egy reggeli és egy esti dózisra.
Néhány állat napi 10 mg/testtömeg-kg-ot jelentősen meghaladó dózist igényelhet. Ezekben a helyzetekben megfelelő kiegészítő nyomon követés végzendő.
A dózis az alábbiak szerint számítható ki:
Térfogat (ml)=(Napi dózis (mg/kg)x testtömeg (kg))/(10 (mg/ml))
Nyomon követés:
Mintákat kell venni a biokémiai paraméterek (ezen belül az elektrolitok) vizsgálatához és az ACTH stimulációs teszthez a kezelés előtt, majd a kezdeti diagnózis után 10 nappal, 4 héttel és 12 héttel, ezután pedig 3 havonta, illetve minden dózismódosítást követően. Az eredmények pontos értelmezése érdekében elengedhetetlen, hogy az ACTH stimulációs teszteket 4–6 órával a dózis beadása után végezzék el. A reggeli beadás javasolt, mivel ez lehetővé teszi a kezelő állatorvos számára, hogy a dózis beadása után 4-6 órával nyomon követő vizsgálatokat végezzen. A fenti összes időpontban, rendszeresen értékelni kell a betegség klinikai alakulását is.
Ha a nyomon követés során végzett ACTH stimulációs teszt nem jelez stimulációt, a kezelést 7 napra le kell állítani, majd alacsonyabb dózisban újra kell kezdeni. Újabb 14 nap elteltével meg kell ismételni az ACTH stimulációs tesztet. Ha az eredmény továbbra sem jelez stimulációt, a kezelést mindaddig le kell állítani, amíg a hiperadrenokorticizmus klinikai tünetei újra meg nem jelennek. Egy hónappal a kezelés újrakezdése után meg kell ismételni az ACTH stimulációs tesztet.
Alkalmazás előtt alaposan felrázandó.
3.10A túladagolás tünetei (valamint – adott esetben – sürgősségi intézkedések és antidotumok)
A túladagolás hipoadrenokorticizmus jeleihez (letargia, anorexia, hányás, hasmenés, szív- és érrendszeri jelek, kollapszus) vezethet. Egészséges kutyákban 36 mg/kg dózisú, krónikus alkalmazást követően nem volt mortalitás, ugyanakkor mortalitásra lehet számítani, ha hiperadrenokorticizmusban szenvedő kutyáknak nagyobb adagokat adnak.
A trilosztánnak nincs specifikus antidotuma. A kezelést abba kell hagyni, és a klinikai tünetektől függően támogató kezelés lehet indokolt, beleértve a kortikoszteroidokat, az elektrolit-háztartás zavarának korrekcióját és a folyadékterápiát.
Akut túladagolás esetén jótékony hatású lehet a hánytatás, majd aktív szén alkalmazása.
A iatrogén mellékvesekéreg-elégtelenség a kezelés leállítását követően általában gyorsan visszafordítható. A kutyák kis százalékában azonban a hatások tartósan fennállhatnak. A trilosztánkezelés egyhetes megvonását követően a kezelést csökkentett dózissal kell újrakezdeni.
3.11Egyedi felhasználási korlátozások és különleges felhasználási feltételek, ideértve az antimikrobiális és a parazitaellenes állatgyógyászati készítmények alkalmazásának korlátozását is a rezisztencia kialakulási kockázatának mérséklése érdekében
Nem értelmezhető.
3.12Élelmezés-egészségügyi várakozási idő
Nem értelmezhető.
4.FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK
4.1Állatgyógyászati ATC-kód:
QH02CA01
4.2Farmakodinámia
A trilosztán szelektíven és reverzibilisen gátolja a 3-béta-hidroxiszteroid-izomeráz enzimrendszert, ezáltal gátolja a kortizol, a kortikoszteron és az aldoszteron termelődését. A hiperadrenokorticizmus kezelésére alkalmazva csökkenti a glükokortikoid és mineralokortikoid szteroidok termelődését a mellékvesekéregben. E szteroidok keringő koncentrációja így csökken. A trilosztán az exogén adrenokortikotróp hormon (ACTH) aktivitását is antagonizálja. Nincs közvetlen hatása sem a központi idegrendszerre, sem a kardiovaszkuláris rendszerre.
4.3Farmakokinetika
A kutyákra vonatkozó farmakokinetikai adatok jelentős, egyedek közötti változékonyságot mutattak. Egy laboratóriumi beagle-kkel végzett farmakokinetikai vizsgálatban a kutyáknak etetés után adva az AUC 52 és 281 mikrogramm/ml/perc közé esett, koplaltatott kutyáknál pedig 16 és 175 mikrogramm/ml/perc között volt. A trilosztán általában gyorsan kiürül a plazmából, a plazmában a koncentráció a beadás után 0,5–2,5 óra alatt éri el a maximumát, és hat-tizenkét óra múlva csaknem a kiindulási értékre áll vissza. A trilosztán elsődleges aktív metabolitja, a ketotrilosztán hasonló mintázatot követ. Ezenkívül nem volt bizonyíték arra, hogy a trilosztán vagy metabolitjai idővel felhalmozódtak volna. Egy kutyákon végzett orális biohasznosulási vizsgálat igazolta, hogy a trilosztán táppal együtt adva nagyobb mértékben felszívódott.
Igazolták, hogy a trilosztán patkányoknál elsősorban abélsárral választódik ki, ami azt jelzi, hogy az epével történő kiválasztódás a fő metabolikus útvonal. Majmoknál a trilosztán egyenlő mennyiségben választódik ki abélsárral és a vizelettel. Az eredmények azt mutatták, hogy a trilosztán gyorsan és jól szívódik fel a gyomor-bél traktusból mind patkányoknál, mind majmoknál, és a patkányok mellékveséjében felhalmozódik.
