2014. január 31-én lépett hatályba a Vidékfejlesztési Miniszter rendelete a sertésállományoknak a sertés reprodukciós zavarokkal és légzőszervi tünetekkel járó szindrómájától való mentesítéséről. A hazai sajtó egyöntetűen a magyar sertésállományt védő és a sertéságazat versenyképességét növelő intézkedésnek titulálta a rendeletet. Mire számítsanak most a sertéstartók? És mire a sertéshús fogyasztók?

A sertések reprodukciós zavarokkal és légzőszervi tünetekkel járó betegségét (Porcine Reproductive & Respiratory Syndrome, PRRS) 1987 óta ismerjük. Akkor az USA-ban diagnosztizálták, de a rá következő években több európai országban, így hazánkban is megjelent, majd pár év múlva távol-keleti országokban. A vírus törzsfejlődését vizsgáló tudósok álláspontja szerint a kórokozó eredetileg erdei rágcsálók betegségét okozta, majd róluk adaptálódott vaddisznókra végül a házi sertésre. Sőt lófélékre is, amely a lótenyésztők körében ismert és a tenyészállatok termékenyítésből való kizárását is maga után vonó fertőző arteritis (érfalgyulladás) nevű betegséget okozza. Mi mindenesetre térjünk kicsit vissza a vaddisznókhoz. 1912-ben ugyanis egy berlini kereskedő 14 darab, állítása szerint az Urál-hegységben befogott vaddisznót (11 kocát és 3 kant) adott el egy Dél-Karolina államban kialakított vadrezervátumba. Az elsőt öt esztendőn át több szállítmány követte és ez alapozta meg az amerikai vaddisznó állományt. Joggal feltételezhető, hogy ezen állatok hordozhatták be a PRRS vírusát is Észak-Amerikába, ahol később szintén adaptálódott házi sertésekhez.

Ez az apró történeti kitekintés nem pusztán érdekessége révén kívánkozott ide, hanem azért is, mert van gyakorlati következménye a betegségtől való mentesítési munkában. A vírus európai és amerikai ága ugyanis innentől külön fejlődött, és ma – bár egy fajba soroljuk őket – a genetikai egyezés mindössze 60%-os a két típus között. A XX. század végétől fogva a tenyészállatok és a szaporító anyag országok, de akár földrészek közötti mozgása, szállítása mindennapos dolog. Így lehetséges az, hogy mára mindkét vírustípus megjelent több ázsiai és európai országban, köztük Magyarországon is. Sajnos a hazai sertéslétszám az elmúlt 20 esztendőben drasztikusan lecsökkent, így a szükséges hízóutánpótlás csak nagy sertésállománnyal bíró országokból való behozatallal biztosítható, ez pedig egyúttal a vírus folyamatos utánpótlását is jelenti.

Az elterjedtség és a történet most már ismert, vizsgáljuk meg miért fontos ez a betegség! Elsősorban természetesen a klinikai tünetek miatt. A kocák, kocasüldők a fertőződést követően 2-7 nappal lázas, általános tüneteket mutatnak, étvágytalanok, és az esetek mintegy harmadában elvetélnek vagy idő előtt ellenek. A kórokozó eljut a magzatokba is, amelyekben visszamaradást vagy a magzat elhalását okozza. Újszülött és növendék malacokban lázas állapot, felső légúti tünetek és tüdőgyulladás a legjellemzőbb elváltozások. A vírus az immunrendszer sejtjeit is károsítja, ezért másodlagosan több más bakteriális kórokozó beszaporodásához nyitja meg az utat, amelyek szintén elsősorban a légzőszerveket károsítják.

A PRRS vírusa rendkívül változékony, ami azt is jelenti, hogy az erős megbetegítő képességű törzsek mellett léteznek alacsony megbetegítő képességgel bíró törzsek is, sőt egy adott törzs megbetegítő képessége is változhat. Így az érintett sertésállományok komoly hányadában nem is alakulnak ki klinikai tünetek, de az állomány mégis hordozza a kórokozót. Egy 2010 és 2012 között végzett dán tanulmány azonban egyértelműen kimutatta, hogy a szubklinikai hordozásnak komoly gazdasági kártétele van. Két állomány fejlődése közötti különbséget vizsgálták, és igazolták, hogy a kórokozótól mentes állomány süldőinek testtömege szignifikánsan jobban gyarapodott, mint a szubklinikai hordozó állomány süldőié.

A betegség tünetei és kedvezőtlen gazdasági kihatása jelentős lehet, amely a fertőzött állomány sorsát meg is pecsételheti.

A sertések reprodukciós zavarokkal és légzőszervi tünetekkel járó betegsége összetett megközelítést igényel. A mentesítés az állam és az agrárszektor együttes érdeke, végig vitele a gazdák és az állatorvosok szoros együttműködésével valósítható csak meg. Végeredménye pedig nyilván a fertőzött állományokból való sertésbehozatal tiltása révén az lehet, hogy a hazai állományok bővülése miatt több magyar sertéshús kerülhet a polcokra.